Esti mesék

 

Cicás

 

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy tarka cica. Nem volt valami igazi szépség, sőt, valójában nyamvadt kis jószág volt. Oldala behorpadt az éhségtől, szőre csapzott volt, apró, mozgékony fülecskéje tépett. Az erdőben keresett menedéket valami elől, de lássuk csak be, az erdő nem igazán éhes kiscicáknak való.

A kicsi tarka cica keservesen nyávogott, de hiába, nem felelt neki senki és semmi. Így aztán elindult a poros úton az ismeretlen felé. Fáradt lábai rogyadozva vitték, a fák lombjai közömbösen susogtak fölötte. Talán csak a napocska mosolygott rá biztatóan, de a mosoly nem ígérkezett tartósnak, mert a napocska elálmosodott már az egész napos égi útjától, és lenyugodni készült.

Csak egy öreg néni hallotta meg a keserves miákolást, azonban ő meghallotta legalább. A néni egyedül élt az erdő szélén egy picike házikóban, nem volt neki senkije. Pedig barátságos anyóka volt, de valahogy elkerülték az emberek, és elkerülte a szerencse is. Egészen eddig az alkonyi óráig még a kóbor kismacskák is elkerülték valamilyen okból.

Amikor az anyóka meghallotta a keserves nyávogást, bement a házába, apró tálat kotort elő az almáriumból, kékszegélyű apró tálacskát. Mire is lenne jó egy ilyen apró edény, ha nem arra, hogy meleg tejet töltsenek bele, és megkínáljanak vele egy éhes, kifáradt kiscicát?

Az öreg néni kivitte a tejjel telt tálacskát a ház elé, letette az út mellé, és várt.

Nem kellett sokáig várnia, mert a tarka cica ott termett egy szempillantás alatt, abbahagyta a keserves nyivákolást, egész teste örömteli mosollyá változott, ahogy a tej meleg illata megcsiklandozta bajuszát. Vidáman lefetyelte a tejecskét, egészen addig, amíg csak egy csepp is volt a tálban.

Ahogy végzett a váratlan vacsorájával, kicsi gyomra megtelt egészen, összegömbölyödött ott helyben, és elaludt a kékszegélyű tálacska mellett, mintha a mennyország kapujában aludt volna el. A felkelő holdat már egy elégedett kiscica hangos dorombolása köszöntötte.

Az anyóka ismét bement a kicsiny házba, és vesszőből font apró kosárkával tért vissza. A kosár alját puha ruhával bélelte ki, aztán óvatosan felemelte az alvó cicát a poros földről, és belehelyezte a kosárba.

Így lett a tarka cicának otthona.

A hold az égen megállt egy pillanatra, letekintett az erdőszéli kicsiny házra, és hallgatta az alvó cica boldog dorombolását.

 

 

Oldal: Esti mesék
Tündérmesék Rebekának - és más mesék - © 2008 - 2024 - angyalistoryk.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat