Muki

–       Mondd csak barátom, szereted–e az almát?

Én bizony nem mindig szerettem. Emlékszem, egyszer meglátogatott egy tündér, és azt mondta:

–       Amit nem szeretsz, az sohasem lehet a tiéd! – Már nem emlékszem, hogy álmomban mondta–e ezt a tündér, vagy ébren voltam. Igazából mindegy is az, hiszen az álom is valóság. Oly tisztán hallom most is a hangját. Elég csak lehunynom a szemem.

–       Amit nem tanulsz meg szeretni, az kimarad az életedből – mondta. – Annyival szegényebb leszel.

Talán neked is mondta már az anyukád, hogy edd meg az almát, és te kelletlenül fintorogtál. Igazam van? Talán azt is sokszor hallottad, hogy a héjában van a vitamin? He? De vajon tudod–e, mi lakozik az alma magjában?

Nos, ha nem tudod, elárulhatom. Muki lakik ott, a sárga sapkás apró manó. Mindig sárga sapkát visel. Télen, nyáron. Életének egyetlen célja van, hogy az egészségedre vigyázzon. És ezt csak akkor teheti meg, ha te megeszed az almát, és lenyeled azt a csöpp magot is. Muki attól a pillanattól a szolgálatodra áll.

Mármint elvben. Mert a gyakorlatban elég furcsán is tud viselkedni. Egyáltalán, ez a Muki bizony egészében elég furcsa szerzet. Még akkor is, ha eltekintünk a rikító sárga sapkájától. Hamar a szívedbe lopja magát, annál is inkább, mert a szívedben szeret a leginkább tanyázni. Ott aztán leheveredik, és már alszik is. Még horkolni is szokott. No, nem nagyon, csak éppen hogy.

–       Hfffff… pfffff.  Hfffff… pfffff.  – Így valahogy. Kicsit lusta manó, ha nem noszogatják.

Először Hajnalkától hallottam az ő sárga sapkás, icipici Muki manójáról. Nem hittem neki.

–       Még hogy egy kis manó lakik a testedben, bejárja minden porcikádat, és ha valahol hibát fedez fel, kijavítja?

–       Pontosan! Ha a fejem fáj, csak szólítom. Kitakarít, kicsit zakatol, és amikor kész van, volt fájdalom, nincs fájdalom.

–       Csak szólítod és jön?

–       Na, jó. Nem mindig ilyen egyszerű a dolog. Olykor kéreti magát. Tegnap, emlékszel, a hasam fájt. Szóltam neki, mire visszafelelt, hogy neki most a vállam körül van dolga. Ha lesz ideje, sort kerít a hasamra is. Szeret zsémbeskedni néha. De ki nem? Légy kedves, és könnyű vele szót érteni.

Hittem is, nem is, amit mond, de mégis megettem egy almát. A magját vízzel nyeltem le. És képzeld, amint lehunytam a szemem, meg is pillantottam az én Muki manómat.

Csípőre tett kézzel állt a gyomrom bejáratánál, és a fejét csóválta. Mintha nem tetszene neki valami. És nekilátott a munkának. Úgy igyekezett, alig tudtam követni.

Végigjárta az ereimet. A lábujjamtól a fejem búbjáig. Időnként megállt, igazított valamit, aztán sietett tovább. Bebújt a szerveimbe, a szívembe, a veséimbe, a tüdőmbe, nem hagyott ki egyetlen sejtet sem. Amerre járt, talált tennivalót. Egyáltalán nem láttam, hogy lusta lenne, vagy zsémbes. Inkább szorgalmasnak, és alaposnak láttam. Az, az igazság, hogy mire végzett egészen megszerettem. És amikor visszamászott a szívembe, melegséget éreztem. És amikor elaludt, elaludtam én is. 

Képzeld el, egyszer olyan beteg lettem, hogy én magam sem ismertem saját magamra. Néztem az arcomat a tükörben, és az olyan szürke volt, mintha vér nem is folyna az ereimben.

Az életem lángja bizony alig, alig pislákolt, így aztán a Hatalmas Isten Fia maga állt az ajtóba, nehogy valami szél be találjon jutni, és kioltsa azt. És hiszed, vagy nem, de ott állt a Hatalmas Isten Fia az ajtóban egy hónapon, egy héten, valamint egy napon keresztül, amíg a testem és a lelkem meg nem egyeztek egészen, hogy együtt maradnak ezután is.

Amikor jobban lettem kicsit, eszembe jutott az én Mukim. El is szégyelltem magam, hogy mennyire elhanyagoltam mostanában. Lehunytam a szemem, és rá gondoltam. És abban a pillanatban megláttam. Kabát nélkül, felgyűrt ingujjban dolgozott keményen. Még a sapkáját is hátrébb tolta a szokásosnál, és gyakran törölgette a homlokát. Körülötte mindenféle szerszám. Ásó, kapa, csákány, fúró. És ásott és kapált, és csákányozott, és fúrt, megállás nélkül, hogy megnyissa az elzáródásokat a szívemben, hogy újra akadálytalanul áramolhasson a vér.

Azóta, legyen bármilyen bajom, csak lehunyom a szemem, és szólok neki. És ha időnként zsémbeskedik, csak legyintek. Ő tudja. Muki manó mindig tudja, mit csinál.

Oldal: Muki
Tündérmesék Rebekának - és más mesék - © 2008 - 2024 - angyalistoryk.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat