A manók kincse

 

Legelőször is azt kell tisztáznunk, tudod–e, mi az a köntös? Jó. Mondjuk, hogy fürdőköpeny. Ma leginkább egy fürdőköpeny. De el tudsz–e képzelni egy gyönyörű köntöst? Nem valami frottír pongyolát, hanem egy igazi ruhadarabot, mondjuk bíbor brokátból, gyöngyökkel kivarrva?

Nem?

Nem is szükséges.

Ne is beszéljünk erről többet, annál is kevésbé tegyük ezt, mivel a történetünknek ehhez semmi köze sincs.

Inkább gondolkozzunk el azon, hogy el tudsz–e képzelni egy köntöst, amit ha magadra öltesz, elmúlik minden haragod, minden keserűséged? Amit, ha magadra öltesz, nem emlékszel a sérelmeidre, és mindenkiben meglátod a jót. Nem félsz senkitől és semmitől.

Ez már tetszik?

Nos, ez a köntös: a szeretet.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.  Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.  Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.  S a szeretet nem szűnik meg soha. Szeretnéd ezt a köntöst? Talán igen.

És most van egy másik kérdésem is. Hallottál–e a manók kincséről?

Nem?

Soha?

Most hallani fogsz.

A manók kincse egy titkos barlangban van elrejtve, mélyen a föld alatt. Nem ismeri oda a járást senki. Még maguk a manók sem. Nem tudjuk, hogy mikor rejtették el a kincset, azt sem tudjuk, hogy kik, csak azt tudjuk, hogy hatalmas kincs az, amit ha megtalál valaki, könnyebb lesz az élet az egész világon.

A manók kincse mindenre jó. Gazdag leszel tőle, és nem csak te, hanem gazdag lesz tőle minden ember. Még a szegények is. Nem hiszed? Pedig így van.

És széppé tesz. Mindenki szép lesz. Az öregek is, a fiatalok is, a nők és a férfiak is, minden gyerek és minden felnőtt. És szépek lesznek az állatok is mind, még a kóbor kutyák, és a rusnya békák is.

És vonzóvá tesz. Az emberek kívánni fogják egymás társaságát, mosolyogva fognak beszélgetni, és mindent együtt fognak csinálni.

És a manók kincse között van az örök ifjúság titka is. Bizony.

És erő. Erős leszel tőle. Elbírsz mindent, amit csak akarsz. Könnyedén emelgeted a sziklákat, ha akarod, és föl tudod állítani a fákat is, amiket kidöntött a vihar.

És tele leszel ötletekkel, kreatív leszel. A manóknak rengeteg kincse van. És a manók kincse mindenre jó.

Itt van például a boldogság. A boldogság, amit minden ember megtalál az életében, de sokan vannak, akik elveszítik idővel.

És ott van a béke, a békesség, amitől szép a szív.

És a termékenység is. Tudod mi az? A termékenység az, hogy minden sikerül. Minden arannyá válik a kezedben, és nem csak a kezedben. Elég, ha csak gondolsz valamire, vagy az is elég, ha csak érzed. Csak éppen bizseregni kezd a lábujjad, vagy a talpad, és táncra perdülsz. A manók kincse mindenre jó.

 

Egy hatalmas barlangban van összehordva a kincs. A barlangban nagy fényesség van. Senki sem tudja, honnan jön a fény, talán a falakból, de falak sincsenek igazából, mehetsz szabadon, senki sem korlátoz. Olyan, mintha egy virágos réten járnál, ragyogó kék ég alatt, de valójában ez mégiscsak a titkos barlang, ahol nem járt még emberfia, és amit nem talál senki. Lágy zene szól mindenfelől, ismerős hangszerek, és ismeretlenek versengenek a madárdallal, a csermelyek csobogásával, a szél simogató zúgásával, lombsuhogással, a tengerek morajával és édesanyád énekével.

 

A barlangot nem könnyű megtalálni. Sokan úgy hiszik, hogy ha látod a szivárvány végét, és odamész, megtalálod a bejáratot. Ám hiába hiszik, a fáradságot már nem veszi senki, hogy odajusson. Ám ha veszi is, be is kéne jutni valahogy. És ez nem könnyű. Egyáltalán nem. Illő öltözet szükséges ahhoz, hogy bebocsátást nyerj.

Sejted már, igaz? A köntös.

Igazad van, de nem csak a köntös.

Ahhoz, hogy bárki bejusson a barlangba, kilenc feltételnek kell teljesülnie.

Érdekelnek ezek?

Furcsa dolgok ám. Kilenc dolog, aminek ha birtokába jutsz, tiéd lehet a manók kincse, és bármi, amire csak vágysz az életben.

Ez kilenc dolog a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség és az önuralom.

Nem is tudod mik ezek, ugye?

Dehogynem. Hiszen a köntöst már ismered. A szeretet egy köntös. Elég csak magadra öltened. Jobban áll az, mint bármilyen más ruhadarab. Kihúzhatod benne magadat bátran.

Az öröm egy kendő. Túláradó, ujjongó. Fölemeled az arcodat, és aki lát, szívesen tekint rád.

A békesség egy kalap, és így tovább. A türelem, egy öv. Szép öv, az igaz. Drágakövekkel van kirakva. A szívesség egy csizma, amiben járni jó. A jóság egy kifogyhatatlan tarisznya, a hűség egy ing, amit magadra kell venned, hogy viselhesd. A szelídség egy vándorbot, és az önuralom egy különleges nadrág.

Réges–régen, nagyon régen, még én sem éltem, sőt a nagyapám nagyapja sem volt még a világon, amikor a manók elrejtették a kincset. Jól lezárták a barlangot, és a ruhadarabokat rábízták az emberekre.

Nem tudom miért tették ezt, azt sem tudom, hogy jól tették–e, én csak annyit tudok, hogy azóta nem találta meg a kincset senki.

Vannak, akik azt gondolják, hogy sohasem kerül elő, vannak, akik azt gondolják, hogy nem is létezett soha.

Én azt gondolom, hogy bizony létezik, és elő is fog kerülni, mégpedig nemsokára. Talán éppen te leszel az, aki megtalálja.

Ugyanis…

Most figyelj jól!

Semmi más nem kell hozzá, csak az, hogy megtaláld a szivárvány végét, aztán felvedd ezt a kilenc csodálatos ruhadarabot, és megnyílik előtted a barlang szája, és kitárja neked a kincseit.

A szivárvány végét könnyű megtalálni. Láttál már szivárványt, ugye?

Ám a ruhadarabokat föllelni, nos, az nem egyszerű dolog. De nem lehetetlen.

Az történt, hogy az öltözetet, a köntöst, a kendőt, a kalapot, az övet, a csizmát, a tarisznyát, az inget, a vándorbotot és a különleges nadrágot a manók szétosztották az emberek fiai és lányai között.

 Kilenc ifjú kapott egy–egy darabot, és bejárták vele a világot. Mentek északra, délre, keletre, nyugatra. Mentek le és föl, bejárták a hegyeket, a tengereket, míg csak meg nem vénültek, és meg nem haltak. És amikor meghaltak, a legidősebb gyermekük, az elsőszülött örökölte meg a ruhát, és ő viszi tovább. Életük árán is megvédik a rájuk bízott darabot. Vándorolnak egész életükben. A manók kincsét keresik. Mindegyik azt reméli, ő lesz a kiválasztott, aki rátalál. És azt is reméli, hogy ő lesz, aki boldoggá teszi az embereket.

Mert amerre mennek, az emberek megváltoznak. Aki az inggel találkozik, hűséges lesz. Aki a tarisznyát érinti, jó. Az öv közelsége türelmet teremt, és így tovább. És mindegyiktől jobb lesz az élet, jobbak lesznek az emberek.

De mindeddig még egyik ifjú sem talált a kincsre, hiába járja be a földet minden újabb generáció. Hiába a sok áldozat, a szenvedés, hiába a lelkesedés, a tűz, hiába a kitartás, mert hiányzik az egység. Hiányzik az összetartás. Hiányzik a bizalom.

Ötévenként összejönnek az ifjak a szivárvány végénél, vagy ki tudja hol, ők bizonyára tudják, hogy hol kell keresni a kincset.

Ott állnak a barlang szájánál, és bemehetne bármelyik, ha magára öltene mindent. Ha fölvenné a köntöst, a kendőt, a kalapot, az övet, a nadrágot, a csizmát, az inget, a tarisznyát és a vándorbotot. Megnyílna a barlang szája, és a manók kincse az embereké lehetne.

Sok száz év telt el, de még nem akadt kilenc ifjú, aki meg tudott volna egyezni. Mindegyik a saját darabjához ragaszkodott. Az első ki nem adta volna még a kezéből a köntöst. A második is ragaszkodik a sajátjához. A harmadik is, a negyedik is. Mindegyik úgy gondolja, az övé a legfontosabb.

És bizony mindegyik fontos. Mert ki tagadhatná a szeretet fontosságát? Ki kérdőjelezné meg az öröm erejét? A békesség, a hűség, a jóság tisztaságát, a szelídség, a türelem nélkülözhetetlen voltát? Ki mondaná, hogy fölösleges a szívesség vagy nem kell uralkodni önmagunkon? Senki. Senki nem mond ilyet. Mert valamennyi kell minden embernek.

Tavaly is összejött a kilenc ifjú, megint nem sikerült megegyezniük. De tavaly végre történt valami. Titkos, nagyon titkos határozatot hoztak, le is pecsételték azt nagy, zöld pecséttel.

Tudni szeretnéd, hogy mi áll a határozatban?

Persze, hogy tudni szeretnéd, hiszen téged is érint.

Az van odaírva a manók cirkalmas, kacskaringós betűivel, hogy amikor legközelebb összejönnek a szivárvány végénél, és lesz ott egy fiú vagy esetleg egy leány, aki szép is, okos is, ügyes is, szorgalmas is és bátor is, azt fölöltöztetik a csodálatos öltözetbe, és az a fiú vagy esetleg leány lesz az, aki előtt feltárul a barlang szája, és ő lesz az, aki elhozza a manók kincsét a világba.

Most az a kérdés,, hogy te szép vagy–e, okos vagy–e, ügyes vagy–e, szorgalmas vagy–e, bátor vagy–e?

Lehet, hogy te leszel az?

Mondd csak ki jó hangosan a neved, hadd mondjam el a szélnek, hogy vigye el szerteszét, mindenhová a hírt, hadd vigye el mindenhová a reményt, hogy te leszel az a hős, aki elhozza nekünk a manók kincsét.

És most aludj, álmodj szépeket, és nőjj nagyra, gyorsan!

Te hős!

Még egy mese?

Inkább a Viktória Faktorok oldalon böngésznék

Oldal: A manók kincse
Tündérmesék Rebekának - és más mesék - © 2008 - 2024 - angyalistoryk.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat